Mennyi idő alatt lehet megtanulni finnül?

1 Flares Facebook 0 Twitter 0 Pin It Share 1 Google+ 0 Email -- 1 Flares ×

Rendszeresen kapok üzeneteket a blogon, amik azt firtatják, hogy mennyi idő alatt lehet megtanulni finnül? Vagy azt, hogy hogyan lehet megtanulni gyorsan? Remélem, nem sértek meg vele senkit, ha elárulom, hogy ilyenkor mindig jókat nevetek. 

Az a helyzet ugyanis, hogy finnül nem lehet gyorsan megtanulni. A finn nem “ragad”, nincs olyan, hogy hallasz valamit kétszer és tudod. Finnül megtanulni nem lehetetlen, de keményen meg kell dolgozni érte. Nekem legalábbis ez a tapasztalatom.

 

magyar
A finn és a magyar nyelv tutira rokon!

 

Mielőtt kiköltöztünk, jártam egy viszonylag intenzív olasz nyelvtanfolyamra. Munka mellett, heti háromszor két órát, teljesen kezdő szintről indulva. Három-négy hónap alatt eljutottunk az alapfokú nyelvtudáshoz. Finnül ugyanerre a szintre dupla ennyi idő alatt küzdöttem fel magam úgy, hogy minden nap öt órát ültem suliban és otthon is tanultam még minden nap legalább kettőt.

Az egyik finntanárunk mondta a következő hasonlatot ezzel kapcsolatban, szerintem nagyon találó. Az angoltanulás olyan, mint egy lassan emelkedő hegyoldal. Az elején könnyen lehet haladni, könnyen szerezhetsz sikerélményt és csak egy bizonyos szint után lesz igazán nehéz. A finn nyelv ennek az ellentéte. Olyan, mintha egy meredek sziklafalon próbálnál felkapaszkodni. Az elején sokáig kell nagyon kepeszteni, aztán később lesz könnyebb.

hiker

Mondok egy példát. Ha azt szeretnéd mondani, hogy Tetszel nekem, angolul ezt akár az első órán meg tudod tanulni. I like you. Két személyes névmás meg egy ige. Nincs benne semmi extra. Ugyanez finnül: Minä pidän sinusta. Tudni kell hozzá az igeragozást (pitää > pidän), tudni kell hozzá a fokváltakozást (t>d) és azt, hogy a finnben azok a szavak, amiket kedvelünk -sta/-stä végződést kapnak és végül azt, hogy a sinä személyes névmás megfelelő alakja ebben az esetben sinusta. Három hónapja tanultunk napi öt órában finnül, mire eljutottunk addig, hogy ezt az egyszerű mondatot össze tudjuk rakni. Mikor valaki felhozta nekem ezt a példát, belül kicsit sírtam…

Azon gondolkoztam a minap, hogy engem itt nem értek túl nagy meglepetések. Az várt rám Finnországban, mint amire előzetesen számítottam. Egyetlen dolog van, amivel kapcsolatban elszámoltam magam, ez pedig a nyelvtanulás. Nekem jó nyelvérzékem van és szeretek tanulni. Kifejezetten örültem neki, hogy egy kis időre visszaülhetek az iskolapadba. Lelki szemeim előtt úgy lebegett ez az egész dolog, hogy eljárok minden nap iskolába, sokat tanulok és lassan, de biztosan jól megtanulok finnül.

Ehhez képest az a nagy büdös helyzet, hogy a régi iskolám egy kínszenvedés volt, utáltam és ezt a mostanit is elég nehezen tűröm. Itt legalább kedvesek és jó szándékúak, de ugyanúgy gyerekként kezelnek vagy legalábbis nem kezelnek teljes értékű felnőttként. Ezt nagyon nehezen viselem. Ami még ennél is nagyobb gondot okoz, hogy be kellett látnom, ez a fajta csoportos oktatás nekem egyáltalán nem való. Én alapvetően mindig is szociális emberként gondoltam magamra, de az utóbbi időszak azzal szembesített, hogy lehet, hogy egyáltalán nem vagyok az. Nem szeretek iskolába járni, mert nehezen viselem, hogy mások mondják meg, mit kell csinálnom. Nehezemre esik a szabályokhoz alkalmazkodni. Lehangolnak a félig a föld alatt lévő, mindig sötét, műanyagpadlós tantermek, ahol már délre elfogy az oxigén, mert kétszer annyian ülünk ott, mint ahány főre eredetileg tervezték. A közös mikróba mindig csukott szemmel teszem be az ebédemet, próbálok nem gondolni rá, hogy milyen lehet belül, és a mosdóba is csak akkor járok, ha nagyon muszáj. Az osztálytársaim kedvesek, de mindig kívülállónak érzem magam köztük és azt vettem észre, hogy nem is nagyon erőlködöm azon, hogy beilleszkedjek. Három hónapunk van még együtt, erre a kis időre minek?

Itt nemcsak finnóránk van, egy napra háromféle tantárgy is jut, de ezek elenyésző hányada köti le a figyelmemet. A napok nagy részében egyszerűen unatkozom és ennél nincsen fárasztóbb és lehangolóbb dolog a világon. Nem az ő hibájuk, én nem vagyok ide való. Nekem nincsen szükségem számítógépes ismeretekre, nem érdekel az “egészséges életmódra nevelés” és azt sem kell megmutatni, hol van a könyvtár és mire való. Nem akarok továbbtanulni, nem akarok másik szakmát. Egyetlen egy dologra van szükségem: finntudásra. Ebből jut a legkevesebb.

Egyre több szó esik erről manapság a finn médiumokban, de azt hiszem, az én időmben már nem lesz rá megoldás. A külföldieknek szóló nyelvtanfolyamok maximum a B1.2 szintre vannak belőve. Ez a plafon, ennél többet akkor sem tudsz kisajtolni belőlük, ha belegebedsz. Ez egy erős alapfoknak felel meg. A nyelvvizsga, az ún. YKI testi, középfokúnak mondott része is inkább ehhez az alapfokhoz van közel. Ha nem vagy teljesen hülye, nem okoz gondot letenni. Utána elmondhatod, hogy van egy nyelvvizsgád, ami arra jó, hogy megigényeld az állampolgárságot. A hétköznapi életben elboldogulsz vele, de a munka vagy a finn nyelvű oktatás világában kitörölheted vele a hátsód. Már a finnek is kezdenek ráébredni, hogy valami porszem lehet a gépezetben, mert a nyelvtanfolyamról kikerülő diákok zömének a nyelvtudása nem elég erős ahhoz, hogy finn nyelven tanuljon szakmát, akár csak középfokú iskolában is. És ez nem a diákok hibája. Mégis, amikor mondtam a tanárnak, hogy én nem akarok középfokra menni, engem a felsőfok érdekel, úgy nézett rám, mintha valami szentségtörést követtem volna el.

Szinte napi gyakorisággal zajlik le olyan párbeszéd köztünk és a tanárunk között, ami mindig ugyanarról szól. Mi győzködjük, hogy haladjunk gyorsabban, bírnunk többet, ő meg nyugtatgat, hogy ez is elég. Mire? A falnak megyek attól, amikor valamire azt mondja, hogy ezt nekünk nem kell tudni. Ilyenkor kedvem lenne megkérdezni tőle, hogy ha majd állásinterjún nem értek valamit, mondjam nekik is ezt? Hogy a tanár azt mondta, nekem ezt nem kell tudni? Nem nyelvvizsgára készülünk, hanem a hétköznapi életre. Nekünk mindent kell tudni. Vagy legalábbis a lehető legtöbbet.

Remélem, azt mondanom sem kell, hogy itt nem arról van szó, hogy ne értékelném a lehetőséget, amit a finn munkaügyi központtól kapok. Ingyen tanulom a nyelvet, sőt, még pénzt is kapok. Inkább az a problémám, hogy úgy érzem, én rengeteg időt és energiát, a finn állam pedig nem kevés pénzt áldoz az én taníttatásomra, de nem érzem elég hatékonynak. Eltöltöttem nyolc hónapot az egyik tanfolyamon, most eltöltök durván négy hónapot (a szakmai gyakorlatot nem számítva) egy másik tanfolyamon azért, hogy végül elérjek egy alapfokú nyelvtudást, amivel nem megyek jószerivel semmire. Holott ennyi idő alatt képes lennék sokkal többre is. De mivel az egész napomat az iskolában unatkozva töltöm, már kevés energiám és időm marad arra, hogy elérjem azt a többet. Az én habitusomhoz sokkal jobban passzolna, ha koncentráltabban kapnánk a tudást az iskolában és több lenne az önálló feladat. Otthon. A magam tempójában. Sajnos erre nincsen lehetőség és más, erősebb tanfolyam sincs, ahová át lehetne menni. Ezzel kell boldogulnom, ebből kell kihoznom a maximumot.

Mostanában már csak a túlélésre játszom. Igyekszem valahogy átvészelni még ezt a három hónapot, tanulni amennyit lehet. Hogy mégse vesszen ez az idő teljesen kárba, kerestem magamnak egy finntanárt, aki magyarul elmagyarázza azt, amit eddig csak finnül hallottam, és elmondja azt is, amit az iskolában a tanár nem. Őt hosszas keresgélés után én választottam magamnak, és nagyon meg vagyok vele elégedve. Pontosan azt tudja és úgy magyaráz, amire nekem szükségem van.  Sokszor azt érzem, hogy egy óra alatt többre jutunk, mint egy egész hét alatt a suliban. Most ő nekem a fény az éjszakában.

Remélem, ezzel a bejegyzéssel senkinek nem vettem el a kedvét a finntanulástól. Nem ez volt a szándékom. Csak szeretnék segíteni azoknak, akik arra vállalkoznak, hogy a finn nyelvet tanulják. Nem árt, ha az ember tudja, mire számítson, mielőtt valamibe belevág. Másrészt meg jólesett kiírni magamból. Az eddigi finnországi életem tele van jó dolgokkal, egyedül a finn nyelv miatt keserű a szám íze. Sokat kínlódok vele és kevés a sikerélmény. De azért nem fogom feladni. Ha a fene fenét eszik, akkor is megtanulok finnül! Még ha több időbe is telik és nehezebben is megy, mint azt eredetileg gondoltam.

Ezen az oldalon összegyűjtöttem a finn nyelvtanulással kapcsolatos hasznos linkeket, de találsz itt letölthető tankönyveket és hanganyagokat is. Jó tanulást!

photo credit: #conservationlands15 Social Media Takeover, May 15th, BLM Montana and Partners Maintain Continental Divide Trail and Centennial Mountains WSA via photopin (license)

8 thoughts on “Mennyi idő alatt lehet megtanulni finnül?

  1. Basszus, imádnád a mi sulinkat. Ahol a módszer lényege hogy öntik rád az anyagot amíg a füleden nem folyik ki. Sokszor ránézek a visszakapott, kijavított tesztemre, és nem hiszem el, hogy én írtam le azokat a mondatokat. Onnenkieli-t minden Finn nyelvtanulónak 🙂 Mégha havonta egyszer bele is akartam halni, abban biztos vagyok hogy én fogok tudni szakmát tanulni finnül szeptembertől

  2. Nagyon tetszik a fenti irás! Hasonló “élményben” volt részem az elmúlt évben. A mi tanárnőnk még azt is mondta, hogy ők nem tanitanak meg finnül kommunikálni, csak a nyelvet tanitják! Kissé becsapva éreztük magunkat. Az ide tanfolyamok pedig mindent alul múltak. A te magántanárod esetleg vállal skype-os órát is?

    1. Skype-on tanulok én is, de ő már sajnos nem tud több diákot vállalni. Nézz körül a neten, vannak többen, akik skype-on tanítanak otthonról. Válassz valakit, aki szimpatikus. Nekem nagyon sokat jelent, hogy nem csak finnül, hanem magyarul is magyaráz.
      Sok sikert! 🙂

  3. Neked mondjuk most valószinüleg nem pálya, de nekem a “munkagyakorlat” jött be az oviban. (Én a kötelezô idô után is ott maradtam anno, ugyanúgy fizették mint a nyelvsulit, a munkaerôhivatal/kela.) Amikor az ember elkezd finnekkel beszélgetni finnül, ugyanúgy ragad mint a többi nyelv. Mondom ezt azután, hogy velem a finntanfolyam elhitette, hogy valahol az évek során elveszett a nyelvérzékem. De ez közben szerencsére bebizonyosodott hogy nem igaz, csak ezek a finntanfolyamok nem az igaziak. Annak ellenére mondom ezt, hogy viszonylag jó suliban “gyorsított” csoportban sikerült tanulni.

    1. Én is gyors csoportban tanultam először, az 8 hónap volt. Utána az a pár hét szakmai gyakorlat arra volt jó, hogy ne féljek beszélni és rákényszerítsem magam, hogy kinyissam a számat. Ragadni a koszon kívül semmi nem ragadt. 😉 Ugyanez volt a helyzet tavaly ősszel, amikor 3 hónapig voltam egy újságnál. Csak finnül beszéltünk, iszonyú fárasztó volt, de a beszélt nyelvből semmi nem ragadt rám. Az újságcikkekből, amiket megírtam, azokból tanultam új szavakat. Aztán most januártól tanultam nagyjából egy hónapot suliban a szakmai gyakorlat előtt, de ez inkább csak arra volt jó, hogy felfrissítsem a régi dolgokat. A mostani szakmai gyakorlat volt az első, amikor azt éreztem, hogy nem csak átsuhannak a fejemen a szavak, végre el tudtam csípni egy-két kifejezést a beszélt nyelvből is. Ragadni még mindig nem ragad. De hát a remény hal meg utoljára… 😀 😀

      1. Lehet hogy a stadin slangi jobban ragad, mint a rovaniemi dialektus 😉 (viccelek). Lehet, hogy egyébként nekem a gyerekek segítettek, mert azok nem adják fel míg meg nem magyarázzák azt amit akarnak és amíg érthetô választ nem kapnak. De valószinüleg te nálam már nagyságrendekkel jobban tudsz finnül, ha újságcikkeket írsz, de ezek szerint neked már tök fölösleges munkaerôhivatalos finntanfolyamra járni, ott már újat nem fognak neked mondani…

  4. Nekem szerencsém volt akkor, mert az agyam szívja a finn szavakat és a nyelvtant is. Imádom. Lehet, hogy rossz helyre születtem ám! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.