Most töltöttem a 18. hetet, ebből az alkalomból sor került az első orvossal való találkozásra. Azt hiszem, ez volt életem eddigi talán legrövidebb nőgyógyászati vizsgálata. 

Mint minden valamirevaló lánynak, nekem is évek óta határozott elképzelésem volt arról, hogy hogyan fogom hívni születendő gyermeke(i)met. Gondolom, nem ez volt az utolsó elméletem, ami romba dőlt azóta, hogy az a képzeletbeli gyerek valósággá vált.

Azt tudtam, hogy a finn egészségügyben viszonylag nagy mozgásteret engednek a természetes kiválasztódásnak. Kiderült, hogy ez az elv a terhesgondozás területén is érvényesül. 

Mielőtt Lappföldre költöztünk, egy dologtól tartottam igazán: a téltől. Jolu már a kezdetektől be volt sózva, hogy milyen jó itt, maradjunk itt örökre, de én mindig azzal csitítgattam, hogy várjuk meg az első telet.