január 5, 2013

Kamaszkoromban voltam egyszer Velencében, akkor jutottam legközelebb ahhoz, hogy lássam a tengert. Valahogy úgy alakult az életem, hogy nekem a tengerparti nyaralások, a horvátországi vitorlázások és hasonló dolgok kimaradtak. A strandolás, meg a tengerparton való sütkérezés nem igazán érdekelt, de szerettem volna látni, milyen az a hatalmas víztömeg. Tekintve, hogy mennyire ódzkodom a hideg helyektől, vicces, hogy éppen a Balti-tenger lett az első tenger az életemben.