Egy meghökkentő választás és ami mögötte van – Miss Helsinki 2013

A minap arra lettem figyelmes, hogy Jolu alulöltözött csajokat nézeget a neten. Aztán ahogy közelebb léptem, láttam, hogy a lányok  szépségkirálynő jelöltek a Miss Helsinki 2013 versenyen.

Miss Helsinki 2013 Forrás: www.iltalehti.fi

Miss Helsinki 2013
Forrás: www.iltalehti.fi

Gyorsan végigpörgettük a jelölteket, megállapítottuk, hogy a felhozatal a szokásos: valahogy az ilyen versenyekre sosem az igazán szép lányok jelentkeznek vagy legalábbis sosem őket választják a legjobbak közé. Volt a jelöltek között egy félig japán származású lány, akit kifejezetten érdekesnek (értsd: csúnya) találtunk és egy néger lány is, akiről ugyanaz volt a véleményünk. Nevetve mondtam Jolunak, hogy na, ő tuti nem fogja megnyerni ezt a versenyt. Mekkorát tévedtem! Másnap reggel Jolu meglepve  újságolta, hogy nem fogom elhinni, a kongói származású Kelly Kalonji nyerte a Miss Helsinki 2013 címet. A második pedig a japán származású lány, Leina Ogihara lett. A harmadik csaj sem szőke. Megdöbbenve meredtünk egymásra, nem igazán tudtuk hova tenni a dolgot. Na nem mintha bármelyikőnknek is baja lenne a lányok bőrszínével, származásával… Egyikőnk sem rasszista. Egyszerűen csak azt gondoltuk, hogy a Miss Helsinki cím birtokosának valahogy Helsinkit kellene reprezentálnia. Talán nem mi vagyunk az egyetlenek, akiknek a Helsinki név hallatán nem egy éj fekete bőrű, afrikai lány ugrik be elsőre. Meg hát a csaj egyáltalán nem szép. Nem arról van szó, hogy annyira lélegzetelállítóan gyönyörű, hogy a zsűri tűzön-vízen át őt akarta volna támogatni. Jolu emlékezett rá, hogy a 90-es években történt már hasonló. 1996-ban az akkor 18 éves turkui egyetemista, Lola Odusoga fejére került a Miss Finland címet jelképező korona.

Lola Odusoga

Lola Finnországban született és nevelkedett, az anyukája finn, az édesapja nigériai. (Részletek: itt) Persze a szépség szubjektív, de így ránézésre Lola legalább szép és bájos. Az volt az érzésem, annak, hogy az idei Miss Helsinki versenyen 3 nyertesből 2 lány szemmel láthatóan nem tősgyökeres finn, valamilyen szimbolikus üzenete van.

Később eszembe jutott egy még alig elcsendesült ügy, ami a közelmúltban hatalmas vitát és felháborodást váltott ki a finnekből. Mikor előadtam az elméletemet Jolunak, hogy a Miss Helsinki verseny eredménye talán egy válasz, egy reakció erre a botrányra, igazat adott nekem. Persze nem állítom, hogy ez az igazság, ez csak az én személyes véleményem.

Umayya Abu-Hanna

Az történt, hogy Umayya Abu-Hanna (bővebben Abu-Hannáról: itt), aki 30 évet élt Finnországban, nemrégiban azt állította, hogy a finnek rasszisták és ő végül ezért döntött úgy, hogy áttelepül Hollandiába. A palesztin származású, izraeli születésű nő 1981-ben, húszévesen került Finnországba. Újságíróként dolgozott, ő volt az első nem fehér bőrű műsorvezető az YLE nevű finn közszolgálati televíziós csatornán. Az egykori újságíró a politikai életben is részt vett, zöld-párti politikusként tagja volt a Helsinki Városi Tanácsnak és jelöltként indult az EU-s parlamenti választásokon is. Így első olvasásra nekem nem az benyomásom, mintha olyan iszonyú hányatott sorsa lett volna Finnországban. Elég ha arra gondolok, hogy nem finn anyanyelvűként érvényesülni tudott újságíróként. Ráadásul 20-30 évvel ezelőtt, amikor még a finnek is sokkal zárkózottabbak voltak. Ráadásul nemcsak, hogy publikálhatott, de képernyőre is kerülhetett.

Szóval, Abu-Hanna boldogan élte világát Finnországban, majd két évvel ezelőtt szedte a sátorfáját és Hollandiába költözött. Döntését azzal indokolta, hogy néhány évvel ezelőtt örökbefogadott, afrikai származású kislányát annyi támadás és inzultus érte Finnországban, hogy nem volt tovább maradásuk.

Umayya Abu-Hanna és örökbefogadott kislánya

Azt mondjuk nem értem, hogy ha 2010-ben költöztek el, akkor ebből miért most lett ügy. Aztán megláttam, hogy mostanában jelent meg Multikulti című könyve… Lehet, hogy túl szkeptikus vagyok, de kiindulva a hazai szokásokból, az a gyanúm támadt, hogy csak egy kis reklámra volt szüksége, hogy jobban fogyjon a könyve. Fogalmam sincs, mi történhetett valójában. Azt mégis nehezen tudom elképzelni, hogy annak a nőnek, akit 30 éven át befogadott ez az ország, aki politikus lehetett, újságíró és még díjakat is kapott, olyan sanyarú sorsa volt, hogy csapot-papot hátrahagyva Amszterdamba kellett volna menekülnie. Ráadásul 2006-ban fogadta örökbe a kislányt, ám csak 2010-ben költöztek el. Olvastam vele egy interjút, de nem vitt közelebb a megfejtéshez.

Tény, hogy ahogyan a többi északi országnak, úgy Finnországnak is szembe kell néznie azzal a problémával, amit az utóbbi évek felduzzadt emigránsai generálnak. Azok a főleg afrikai országokból érkezett, muszlim vallású bevándorlók, akik nem akarnak beilleszkedni, nem tanulják a nyelvet és kívül rekednek a társadalmon. Jolu szokott mindenféle statisztikákat emlegetni, hogy az utóbbi évek erőszakos bűncselekményeinek nagy részét ezek a bevándorlók követték el. Az okok nyilván nem a bőrszínben, sokkal inkább a beilleszkedni nem tudásban keresendők (tanulatlan, a finn nyelvet nem beszéli, ergo munkát nem kap, segélyből él…). Jolu egyébként elrettentő példaként a svédeket szokta emlegetni, ahol még rosszabb a helyzet. “Mára oda jutottunk, hogy ha karácsonykor fát akarsz állítani Malmöben, megkergetnek az afrikai muszlimok.”

A bevándorlók által okozott társadalmi feszültségek persze kedveztek a szélsőséges nézetek fellángolásának Finnországban is. Mégis az a benyomásom, hogy azért, mert egy társadalomnak vannak szélsőséges nézeteket valló tagjai, hiba lenne az egész társadalmat szélsőségesnek nevezni. Elképzelhető, hogy Abu-Hanna kislányát érték kellemetlenségek a bőrszíne miatt, mivel fogalmam sincs, mi történt valójában, ezt nyilván nem akarom kétségbe vonni. Azt, ahogyan 30 év után lelépett Finnországból, nem tartom elegánsnak. Nem szép dolog abba a tányérba pisilni, amiből előtte 30 éven keresztül jóízűeket ettél.

Share: