Oroszország bekebelezné Finnországot?

A magyar sajtót is bejárta az Independent által felkapott cikk, miszerint Putyin állítólag nem elégszik meg a Krímmel, és Oroszország bekebelezné Finnországot is. A finn híradások az utóbbi időben rendszeresen foglalkoznak Oroszországgal, Ukrajnával, a krími helyzettel, de egyelőre az emberek még nem rohantak a boltokba, hogy konzervkészletet halmozzanak fel. 

A történtek kapcsán mindenesetre érdemes elmondani a finn hadseregről néhány dolgot, amivel talán sokan nincsenek tisztában. Azt mindenki tudja, hogy Izraelben nemcsak a férfiaknak, hanem a nőknek is kötelező a sorkatonai szolgálat. De vajon ki tud róla, hogy – ha a nőknek nem is, de – a sorkatonaság a mai napig a finn férfiaknak is kötelező? Nekem például fogalmam sem volt róla, amíg Joluval össze nem kerültünk, aki ki nem fogy a katonás sztorikból. 🙂 Amikor először jártunk Finnországban, nemcsak Helsinki nevezetességeit néztük meg, de elvitt a köztársasági elnök palotájához is, hogy megmutassa, hol őrködött annak idején katonai rendészként – és melyik ablakon szökött ki éjszakánként inni. 😉

Számtalanszor végighallgattam már a “hőstetteit”, a különféle megpróbáltatásokat, amiben része volt és időről időre megnyugtat, hogy mellette igazán biztonságban vagyok, mert kiváló lövész és tüzet rakni is tud. Egyszer annyira belelendült, hogy amikor elhajtott mellettünk egy katonai rendész autó, azt találta mondani, hogy ő is ilyet vezetett annak idején. Tapintatlanul nekem kellett rá emlékeztetni, hogy próbáljon meg visszaszállni a valóság talajára, mert ha jól tudom, nem is volt jogsija. (Most sincs, mert még nem volt időnk kiállíttatni az okmányirodában.) Erre pontosított, hogy jóóó, hát valóban nem ő vezetett, de ott ült az anyósülésen. Az majdnem ugyanaz. Ennyiben maradtunk. 😀

A viccet félretéve, az ország zivataros történelme miatt a katonaságnak a mai napig fontos szerepe van a finnek életében. Az évezredek során a finnek vagy a svédekkel harcoltak az oroszok ellen, vagy az oroszokkal a svédek ellen, vagy egyedül mindenki ellen, de állandóan küzdeniük kellett a fennmaradásukért, az önállóságuk kivívásáért és megtartásáért. Az országgyűlés 1917. december 6-án kiáltotta ki független köztársaságnak Finnországot, amit Oroszország és Svédország is elismert. A finn nemzeti hadsereg története valahol itt kezdődik és már az első világháború alatt is elévülhetetlen érdemeket szerez magának. A legnagyobb küzdelmet mégis a második világháború alatt vívták, természetesen az oroszok ellen, a svéd származású Mannerheim tábornok vezetésével. Az 1939-ben kitört úgynevezett téli háborúban a finnek ugyan nem tudták legyőzni az oroszokat és 1940-ben végül kénytelenek voltak aláírni a moszkvai békét, de az embertelen túlerő dacára is képesek voltak megállásra bírni őket és súlyos csapást mérni rájuk.

Winter_war

A helyzet később csillapult, de Finnországnak mind a mai napig ügyelnie kell arra, hogy ügyesen lavírozzon a nyugat és Oroszország között. Ez az oka például annak, hogy Finnország nem lehet tagja a NATO-nak, ezt ugyanis az az Oroszország nem tolerálta volna, akinek a finnekkel 1300 kilométernyi közös határa van… Ugyanakkor békefenntartóként a legjobbak közé tartoznak.

ifor

Ezért aztán Finnországban nem téma a kötelező sorkatonai szolgálat megszüntetése. 18-25 éves kora között mindenkinek be kell vonulnia, fegyvernemtől függően 6-9 vagy 12 hónapra. 1995 óta már nők is jelentkezhetnek önként a hadseregbe és jelentkeznek is. A polgári szolgálat itt is létezik, de Jolu szerint ez gyakorlatilag nem opció senki számára, aki nem kíván közmegvetés tárgya lenni. Katonának lenni része a férfivé válásnak és a finn hadsereget a mai napig tisztelet és megbecsülés övezi. A finnek nem öntik a pénzt számolatlanul a hadseregbe, katonáik mégis a legjobbak közé tartoznak. Talán azért, mert a történelmi hagyományok és az orosz szomszédság miatt mindenki érzi, hogy a kiképzés nemcsak bohóckodás. A finn hadsereg mozgékony, a kiképzés során nagy hangsúlyt fektetnek a megfelelő fizikai állóképesség meglétére és arra, hogy mindenki tisztességesen megtanuljon lőni.

woman


A dolog azonban nem ér véget ennyivel, nemcsak letudják a kötelező katonai szolgálatot, de később bármikor behívhatják – és Jolu szerint be is hívják őket – gyakorlatra. A finn férfiak 65 éves korukig tagjai a finn hadseregnek és kötelesek bevonulni és fegyvert fogni, ha a helyzet úgy kívánná. Érdekességként meg kell említeni, hogy a kötelező sorkatonaság az  Åland-szigeteken élő svéd-finnekre nem vonatkozik, mégsem vonulnak ide a finnek csapatostul. Itt nem divat kibújni a katonai szolgálat alól.

 

A fentebb leírt dolgokkal én már egy ideje tisztában vagyok, de mostanáig sosem gondoltam bele abba igazán, hogy mit jelent ez valójában. Nem is nagyon beszélgettünk még erről, de ma megkérdeztem Jolut, mit tenne, ha úgy kívánná a helyzet, hogy be kellene vonulnia? Először jött azzal, hogy nem lenne választási lehetősége, hiszen a törvény kötelezi rá, hogy rendelkezésre álljon, nem bújhat ki ez alól. Nem elégedtem meg ennyivel, tovább faggattam, hogy ha nem lenne a törvény, akkor mit csinálna? Bevonulna, ha kellene? Képes lenne itt hagyni engem? Azt mondta, hogy igen, valószínűleg nem akarna kibújni a katonai szolgálat alól.

Szégyen vagy sem, de én őszintén megmondtam neki, hogy cseppet sem vagyok hazafias és ha választanom kellene a katonaság vagy a család között, akkor én a családot választanám. Biztos vagyok benne, hogy minden erőmmel azon lennék, hogy visszatartsam őt attól, hogy kockára tegye az életét. Mire Jolu megint arra hivatkozott, hogy ha akarna sem tudna elbújni. Háborús és történelmi regényeken nevelődött bölcsészként én azonnal közöltem, hogy szereznék neki hamis útlevelet, hogy kijussunk az országból. Mire Jolu csak ennyit mondott: – Mi nem vagyunk Oroszország, nálunk nem divat a korrupció. Senki nem segítene. Most mit csináljak? Finn vagyok, nekem ez a kötelességem, hogy ha szükség van rám, akkor fegyvert fogjak és megvédjem a hazámat.

A háborús és történelmi regényeken nevelődött bölcsész lelkem persze tiszteli őt ezért… de teljesen kizártnak tartom, hogy én ezt valaha is el tudnám fogadni. Remélem, hogy soha nem is kell élesben ezeken a dolgokon gondolkoznunk.

Share: