Írások arról, hogy milyen az élet magyar szemmel Finnországban. Hogyan láttam Finnországot és a finneket a finnországi életünk kezdetén.
A szokásos vasárnap délelőtti pizsamázós szeánszunkat tartottuk éppen Joluval, amikor a következő beírásra leltem a facebookon az egyik nemzetközi csoportban: “Az előbb becsöngettek hozzám gyerekek, egy tollas ág volt a kezükben. Gondolom, ennek a húsvéthoz lehet valami köze. Ők nem beszéltek angolul, az én finnem borzalmas, úgyhogy nem jutottunk egymással semmire. Segítsetek! Mi történt? Olyan seggfejnek érzem magam…”
Tegnap délelőtt bementem az egyik bankba, hogy folyószámlát nyissak magamnak. Vittem minden papírt, úgy képzeltem, hogy pikk-pakk elrendezem az egészet, aztán azzal a lendülettel átmegyek a Kelába, mert nekik kell a számlaszám. Aha, ahogy azt Móricka elképzeli. A bankban kiderült, hogy időpontot kell velük egyeztetni, a hétre már nem is kaptam. Mire halál nyugodtan hazagyalogoltam, és mondtam, hogy ha fél évig ráért, akkor egy hetet még kibírok.
Minél tovább voltál egyedül és minél idősebb vagy, annál nehezebb alkalmazkodni valakihez egy új kapcsolatban. Ha ráadásul még más országban is születtetek, akkor a kezdeti nehézségek hatványozódhatnak. Jolunak volt néhány olyan dolga, amit eleinte furcsának találtam és/vagy nem értettem és/vagy egyszerűen azt hittem, hogy Jolu a hülye. Később persze rájöttem, hogy a legtöbb dolgot csak azért csinálta, mert pasi és ehhez a nemzetiségének semmi köze. De mióta Finnországban élünk, azért volt néhány megvilágosodásom, úgyhogy szegény Jolut megkövettem már párszor magamban.
Read More »9 dolog, amit másként látok, mióta Finnországban élek
Szerkesztőségi értekezleteken hallottam először a Nordic Walkingról, egy kolléganőm írt róla időnként. Fogalmam sincs, hogy mit, mert engem annyira hidegen hagyott a téma, hogy sosem olvastam el. Azt gondoltam, hogy ez az idős emberek sportja, tuti rém unalmas lehet. Másrészt, szentül meg voltam róla győződve, hogy talán sportnak nevezni is túlzás: inkább csak parasztvakítás az egész. Röhejesnek találtam ezt a botokkal való bohóckodást. Na, nem ez volt az első dolog, és gyanítom, nem is az utolsó, amiről gyökeresen megváltozott a véleményem, mióta Finnországban élek!
Az első hét az új lakásban főleg a pakolás, takarítás jegyében telt. Pénteken végre sikerült beüzemelni a mosógépet, úgyhogy a hétvégén végig mostam, majd levezetésként vasaltam is. Emlékeztek még egy korábbi bejegyzésemre, amiben a finn háztartás rejtelmeiről értekeztem? Gondoltam, visszatérek még a témára, mivel a napokban új dolgokat fedeztem fel. Imádom ezt a lakást! Nagyon kényelmes, nagyon komfortos és minden nagyon kézre áll benne.
Read More »Praktikum és kényelem, avagy még egyszer a finn háztartásokról
Tudtuk, hogy ha kiköltözünk Helsinkiből, alaposan megváltozik majd az életünk, de valahogy egyikünk sem akart erre idő előtt túl sokat gondolni. Az elmúlt években mindketten nagyvárosi életet éltünk, ráadásul bent laktunk a belvárosban. Ez a fajta életstílus elkényelmesíti az embert. Talán két nappal a költözésünk után tudatosult bennünk, hogy pontosan oda kerültünk, ahová igazából egyikőnk sem vágyott: lakótelepiek lettünk.