Már a költözés előtt az átlagnál többet tudtam Finnországról és a finnekről, mégis voltak tévhitek bennem velük kapcsolatban. Mióta itt élünk, értelemszerűen jobban odafigyelek a Finnországot érintő hírekre és látom, hogy nem csak én jártam így. Okulásul csokorba szedtem néhány tévhitet Finnországról.
1. Szóba sem jöhet Skandinávia…
Már régen is bosszantott, ha valaki összemosta Finnországot a szomszédos Skandináviával. Skandináviához a Skandináv-félszigeten fekvő országok tartoznak: Svédország, Norvégia és Dánia. A skandináv népek és a finnek mentalitása, éghajlata, szokásai stb. között sok a hasonlóság, a történelmük is összefonódik, de a köztük lévő különbség nem elhanyagolható. Nyelvi, néprajzi, földrajzi szempontból a svéd és a finn különböző. A svéd nyelv az indoeurópai nyelvek germán családjába tartozik. A dánhoz, norvéghoz hasonló. Azok a népek többé kevésbé megértik egymást ma is. A finn nyelv az uráli nyelvcsalád finnugor csoportjába tartozik. A finnek az észteket értik meg kiválóan. Ami nem véletlen, hiszen az észt is finnugor nyelv, csakúgy, mint a magyar. Legnagyobb bánatomra a finn és a magyar nyelv mai állapota tök más, úgyhogy a nyelvtanulást nem lehet megspórolni. Nemcsak engem idegesít, maguk a finnek sem szeretik, ha skandinávnak titulálják őket. Ha mindenáron egy kalap alá akarjuk venni az itt élőket, akkor az északi országok elnevezés sokkal találóbb. Ők maguk is ezt használják.
2. A finnek barátságtalanok
Magyar szemmel nézve a finn mentalitás más. Ha szeretnénk megérteni a finneket, először mindig gondoljunk arra, hogy ez az ország háromszor akkora, mint Magyarország, de csak fele annyian élnek benne. Az emberek ahhoz vannak szokva, hogy megvan a maguk élettere, nem kell a szomszédhoz alkalmazkodni. Nincsenek is szomszédaik. Igen, előfordul, hogy a szomszéd nem is köszön. Mondjuk, vicces, mert ez igaz a közvetlen szomszédainkra, de nem igaz a ház többi lakójára. Ők mindig köszönnek, még mosolyogni is szoktak. Igaz, hogy a finnek lassabban oldódnak – legalábbis a mi mércénkhez képest – és nem puszilkodnak, nem ölelgetik egymást annyit. De ha az összképet nézem, nekem mégis inkább pozitív velük kapcsolatban a tapasztalatom. Még a szomszéd is, aki eleinte úgy nézett rám, mintha megöltem volna apját-anyját, a múltkor mintha megenyhült volna. Pedig még csak három hónapja lakunk itt és nem is találkozunk minden nap.
Rám szoktak vadidegen emberek mosolyogni az utcán, velem kedves a kaller, segítőkészek a hivatalokban és az is többször előfordult, hogy valaki beszélni kezdett hozzám, megszólított (boltban, a ház előtt, várakozás közben). Nem tudom, hogy ez azért van-e, mert sokszor mosolygok vadidegenekre és próbálok kedves lenni vagy egyszerűen csak mázlim van velük… Nekem ez a szociális közeg sokkal jobban fekszik, mint az otthoni. Nem hiányzik, hogy a szomszéd elmesélje az élettörténetét, hogy mindenért becsöngessen. Nem hiányoznak a kéretlen “jó tanácsok” és nem szeretek puszilgatni vadidegeneket. Szeretem, hogy a finnek tiszteletben tartják egymás privát szféráját. És szeretem, hogy mindenben lehet számítani rájuk.
3. Finnországban mindig hideg van és sötét
A legnagyobb para az országgal kapcsolatban az időjárás. Pontosabban a tél. A hosszú, sötét, hideg tél. Igen, normál esetben a tél egészen áprilisig, május elejéig eltart. Az idén szerencsénk volt, korán tavaszodik, de fent északon még tegnap is esett a hó. Igen, valóban nagyon sötét van. De, ha a dolgok a rendes kerékvágásban haladnak és novemberben leesik a hó, akkor utána a sötétség már nem olyan elviselhetetlen. Egyrészt, mert a hó világít. Másrészt, mert az itteni tél nem az otthon megszokott szürke. Gyakran süt a nap.
Ha süt a nap, még a tél is szebb
Van itt valami, amiről soha senki nem beszél és ami szerintem a télnél sokkal fontosabb: Finnországban még megvan mind a négy évszak. Az ősz színpompás, a tavasz virágillatú, a nyár élénkzöld. És világos!
Napsütéses nyári este
Kárpótlásul a téli megpróbáltatásokért már március elején elkezd világosodni és áprilisban ott tartunk, hogy este 8-kor még vígan süt a nap. A dolog aztán odáig fajul, hogy északon egy ideig egyáltalán le sem megy majd, itt délen inkább csak rövid, szürke éjszakákat hoz. Az itteni időjárás a gyerekkoromat juttatja eszembe. A teleket, amikor szánkóztunk, mert volt hó. A csípős tavaszi reggeleket, azt, ahogyan fokozatosan borul virágba és zöldül ki a természet, nem pedig egy hét alatt. A nyár nem 40 fokos fülledt, hanem 25 fokos, mérsékeltebb. Az ősz színes, lassan múló.
Pitypangos tavasz
4. A finnek semmit nem tudnak a jó ételekről
A köztudatban szerintem az él a finn gasztronómiáról, hogy ízetlen, fűszer nélküli és sok benne a hal. Mivel a halat nem kimondottan szeretem, sokat nem vártam az ételektől, mielőtt ide kerültünk. Anyósom, hozzám hasonlóan, nem a konyhában éli ki magát, nagymama nincs a közelben, így még viszonylag kevés tapasztalatom van a hagyományos finn konyháról. Az ételek, az ízek mindenesetre sokkal több kellemes élményt nyújtottak, mint amire számítottam. Nagyon szeretem a mindenféle barna kenyeret: az egyik kicsit keményebb, a másik édeskés, a harmadik rostosabb… nem lehet betelni velük. Isteniek a péksütemények és nem lehet megunni a kiváló minőségű tejtermékeiket sem. Joghurt, sajt, tej mindig szerepel az étlapunkon. Az ételeik nem annyira nehezek, fűszeresek, zsírosak, mint amihez mi magyarok szokva vagyunk, de az az igazság, hogy az északi konyha felüdülést jelent az epémnek. Mert a fűszeres ételt én is szeretem, csak az epém nem tud vele megküzdeni és mielőtt elköltöztünk egyre többször voltam rosszul. Ez a kaja kímélőbb, úgyhogy bevallom, nekem a magyaros konyha a mindennapokban nem hiányzik. Elég belőle annyi, amennyit egy-egy otthoni vizit alkalmával kapok.
Ami számomra még kellemes meglepetés, hogy Helsinkiben vannak nagyon jó éttermek. Ha valami másra vágysz, akkor fantasztikus olasz éttermeket lehet találni (nekem ez a kedvencem), de vannak jó nepáli, indiai éttermek is. Van mexikói, kínai és biztosan még másféle nemzetiségű is, de azokat nem próbáltam, úgyhogy nem tudok róla mit mondani. A pizzát viszont nem az olaszok, hanem az arabok, törökök, kurdok sütik, ott is nagyon jókat lehet enni. Szóval, Finnországban is lehet változatos ízekkel találkozni, nem csak hallevesből, meg barna kenyérből áll az élet.
5. Finnországban nem terem meg semmi
… mert mindig hideg van és sötét, a kenyeret és fakéregből sütik – gondoltam én és még rajtam kívül sokan mások is biztosan. Ezzel szemben az a helyzet, hogy a rozsból isteni kenyeret sütnek. Nagyon finom a krumpli, a gomba és ettem már jó finn paradicsomot, uborkát is. (Lehet, hogy csak szerencsém volt.) Azt meglepően kevesen tudják, hogy Finnországban ezerféle erdei gyümölcs terem, amit változatos formában fogyasztanak. Erdei gyümölcsös ízesítéssel vagy aromával itt szerintem bármit el lehet adni. Még a mosogató is erdei gyümölcs illatú. 🙂 Én az epren kívül nem voltam különösebben oda az erdei gyümölcsökért, ennél sokkal édesszájúbb vagyok, de mostanra kezdek megbarátkozni velük. Mi főleg gyümölcsturmixként fogyasztunk erdei gyümölcsöt. Illetve én még lekváros fánk formájában is…
A teljesség igénye nélkül ezek azok a dolgok, amikkel idáig találkoztam, de biztos vagyok benne, hogy erre a témára a jövőben még visszatérek.
Ha tetszett az írás, kérlek, oszd meg, talán más is szívesen olvasná. Nem szeretnél lemaradni a friss bejegyzésekről? Csatlakozz a blog facebook oldalához, ahol hasznos linkeket, fotókat, videókat és még több érdekességet megosztok Finnországról. Na és persze mindig akad egy vicce sztori is.
