A kávé, vagyis amit a finnek annak hívnak

1 Flares Facebook 1 Twitter 0 Pin It Share 0 Google+ 0 Email -- 1 Flares ×

Annak ellenére, hogy más az anyanyelvünk és más országban, más kultúrában nőttünk fel, soha nem volt olyan érzésem, hogy mi olyan hű de nagyon különbözünk Joluval. Kevés olyasmi van, amit úgy tartok magamban számon, hogy ez valami speckó finn dolog. Az egyik ilyen a kávézás. 

Emlékszem, amikor Jolu először főzött nekem kávét, kisebb sokkot kaptam és sokáig nem tudtam napirendre térni felette: hogy képes ezt a löttyöt egyáltalán kávénak nevezni? Nemhogy meginni! Ráadásul, naponta többször is. Mostanra olyannyira megszoktam, hogy csak akkor tűnik fel a dolog, ha otthon vagyunk és Anyukám szörnyülködik, Jolu miért issza vödörből a kávét? A dologban valószínűleg az is közrejátszik, hogy menet közben leszoktam a cigiről és ezzel együtt a kávézási szokásaim is átalakultak. Tulajdonképpen a Jolu-féle – nevezzük most jóindulatúan így – hosszú kávé kapóra jött.

Mi Magyarországon az eszpresszó jellegű kávéhoz vagyunk szokva, nálunk ez a kiindulási pont. Ha valahol megkínálnak egy csésze kávéval, akkor már a nevében is hordozza, hogy várhatóan egy csészényi kávét fogsz kapni cukorral, tejjel esetleg tejszínnel. Amikor Jolu először főzött nekem kávét, letett elém egy bögrényi híg löttyöt. Cukor, tej vagy bármiféle adalék nélkül. Akkor jöttem rá, hogy amit én teafőzőnek hittem, ő azzal a kávét főzi. Filterrel. Én világ életemben kotyogós kávéfőzőt használtam. Ő ellenben szerintem nagyjából nálam látott először ilyet.

Sokáig nem tértem napirendre a dolog felett, emlékszem, még egy videót is megnéztünk a Youtube-on, amiben egy finn csávó kávét főzött. Akkor hittem el, hogy Jolu nem így akar véget vetni az életének, hanem náluk tényleg ez a szokás. A kávé, amit ők isznak, a miénknél sokkal hígabb. Sok magyar számára kimondottan ihatatlan. Ebből a híg cuccból aztán bátran megihatnak több literrel egy nap, nem fognak tőle infarktust kapni. Így talán már érthető, hogy Európában a finnek isszák a legtöbb kávét: 12 kg-ot egy évben. Összehasonlításként: nálunk ez a szám alig több mint 3 kg.

 

Minden dohányos rémálma, hogy ha leszokik a cigiről, többé soha nem fog tudni egy kávét meginni anélkül, hogy ne hiányolná mellőle a cigit. Ezzel én is így voltam. Amikor először próbáltam meg leszokni, emlékszem, a kávézást is abbahagytam. Aztán voltak olyan időszakaim, amikor napi pár szálat engedélyeztem magamnak, de abból kettő tuti a reggeli kávéhoz kellett. Bő egy évvel ezelőtt aztán más taktikát választottam. A Jolu-féle hosszú kávé addigra már adott volt. Kellett mellé valami plusz, amit a kezemmel és a számmal csinálok és kiváltja a cigit: ez lett a keksz. S valami jutalom, amiért cigi helyett kekszezek: tejszínhab. Így történt, hogy hosszú évek eszpresszózása után boldogan beálltam a híg barna löttyöt ivók táborába.

Joluval a kedvenc finn márkánk a Presidentti. Isteni illata van és az aromája is nagyon jó. Dupla élmény. Nem vagyok egy kávé guru, de azok közül az itthon kapható kávék közül, amiket eddig próbáltam, egyiknek sem volt ilyen az illata. Nem mondom, hogy a finn kávé jó: nem akarok neked hazudni. De én nemcsak, hogy megszoktam, hanem kifejezetten meg is szerettem.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.