Skip to content

Hogyan kössünk itthon házasságot külföldivel? Tényleg: hogyan?!

Valószínűleg azért, mert az egész annyira magától értetődő volt, nem emlékszem, mikor került szóba köztünk először a házasság. Már nagyon korán tudtuk, hogy – ha nem kapunk léket az összecsiszolódás embert próbáló kezdeti szakaszában, akkor – együtt szeretnénk leélni az életünket.

Talán azért, mert annyira egyértelmű volt ez az egész, nem gondoltam sokat a hogyanra, és biztosan ezért fordulhatott elő, hogy – tőlem szokatlan módon – még a Guglit is elfelejtettem kiolvasni a témakörben. Most aztán fő is a fejem rendesen, mert nemrégiben elhatároztuk, hogy még itthon szeretnénk összeházasodni, nekem meg fogalmam sincs, hogy hogyan kellene nekifogni a kivitelezésnek. Pedig túl sok időnk nincs rá, mert Jolu családja májusban tudna minket meglátogatni, szóval jó lenne az esküvőt is arra a hónapra időzíteni.

Az az igazság, hogy abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az összes hivatalos ügyemet az Anyukám és/vagy a Húgom intézi helyettem. Tudom, hogy ez nem valami felelősségteljes, felnőtt dolog, de még az is nehezemre esik, hogy időnként bemenjek a bankba, ha pénzt kell tenni valaki számlájára. Valahogy ez az egész nem érdekel és hálás vagyok érte, hogy nem is kell ilyesmivel foglalkoznom. Az oké, hogy időnként hivatalos ügyekben telefonálnak a nevemben vagy megírnak egy levelet, de az anyakönyvvezetőhöz sajnos nem tudnak elmenni bejelentkezni. Jolu sem sokkal gyakorlatiasabb nálam, de jelen esetben mindegy is, tekintve, hogy nem beszél magyarul. A hivatalba őt sem tudom beküldeni.

Kell néhány papír, le kell fordíttatni, azzal bemenni a hivatalba, kérni időpontot aztán adott napon felbukkanni, igent mondani és kész. Nem nagy ügy, tudom. De egyelőre ott tartok, hogy az egész ceremóniából nem látok mást, csak a sok papírt, meg elintéznivalót és talán titkon még mindig abban reménykedem, hogy hátha valaki mégis csak megcsinálja helyettem. Szerintem ezen a logikai vonalon jutottam el most ide a blogra is. Ahelyett, hogy a polgármesteri hivatal felé vettem volna az irányt délután vagy megpróbáltam volna bármilyen módon kapcsolatba lépni velük… 🙂 Ha hivatalos dolgokról van szó, igazi halogató bajnok vagyok. Lehet, hogy ha rajtam múlik, nem fogunk összeházasodni soha, mert nem vagyok képes néhány dolognak utánajárni…

Azt, hogy Jolunak milyen papírok kellenek, elvileg tudjuk. A múltkor írt a finn nagykövetségre, ők megírtak egy csomó mindent, csak Jolu nem bajlódott még vele, hogy velem is megossza az infót 😀 (mondván, hogy ezt majd ő úgyis intézi). Azt hallottam, hogy az egyes önkormányzatok között lehetnek eltérések. Van, aki több mindent kér, van, aki nem bonyolítja. Csak azt nem tudom, kik az utóbbiak? Egyáltalán: bárhol összeházasodhatunk? Nekem van ideiglenes pesti címem. Akkor abba a kerületbe kell mennünk? Vagy mindegy? És időpontot csak akkor adnak, ha megvan már minden szükséges papírunk? Vagy érdemes már előbb is bemenni? Jolunak tolmács kell? Az lehet egy ismerős?

Ha bárkinek van tapasztalata az ügyben, hálás lennék, ha megosztaná velem. Ígérem, hogy ha egyszer átlátom ezt az egészet és sikerül férjhez mennem, minden tapasztalatomat leírom majd ide, hogy ezzel segítsek az utókornak!

Visszaolvastam, amit írtam: azt kell mondjam, hogy így Valentin nap “előestéjén” ez a bejegyzés most nem lett valami romantikus…

Oszd meg, ha tetszik:

5 thoughts on “Hogyan kössünk itthon házasságot külföldivel? Tényleg: hogyan?!”

  1. Kedves Sakarina,

    -Bármelyik kerületbe mehetsz házasságot kötni, nem csak oda, ahová (ideiglenesen) be vagy jelentve, de ugyanabba a házasságkötő terembe kell menned a papírjaitokkal az esküvőre időpontot kérni, ahol majd össze szeretnétek házasodni
    -Tolmács kell, aki lehet egy ismerős is, mindössze a személyi igazolványát és lakcímkártyáját kell vinnie magával
    -Akkor mehettek a hivatalba az esküvőhöz időpontot kérni, amikor már mindkettőtöknek megvan az összes szükséges papírja és igazolása (ez minden hivatalban így van, az egyes kerületek között nincs eltérés)
    -A tolmácsot mindig vigyétek (időpont kérésre is pl) magatokkal.

    Ha szeretnéd, szívesen megírom azt is, hogy milyen papírok kellenek, de ha jól értem, már intézitek.
    Ha elakadtok, írjatok:)
    Sok boldogságot kívánok nektek, Eszti

  2. Gratulálok! Sajnos közölnöm kell Veled, hogy a Maistraati nem fogja elfogadni a háromnyelvű magyar házassági anyakönyvi kivonatot Apostille pecsét nélkül. Otthon a külügy intézi, a helsinki magyar konzulátus valami €60-t kér érte és egy hónap alatt sem készül el.

  3. Sziasztok!
    Én is ugyanebben az helyzetben vagyok, csak nem finn, hanem norvég. És nekem még a papírokról sincs halvány fogalmam sem. Eszti tudsz nekem segíteni légyszíves?

  4. Köszi mindenkinek az infókat! Ha összeállt a kép, írok róla, hogy milyen papírok kellenek pontosan, illetve megírom majd a személyes tapasztalatokat is a hivatalos szervekkel. 🙂

  5. Zsuzs, amit eddig biztosan tudok: kell útlevél, születési anyakönyvi kivonat, egy igazolás arról, hogy nincsen törvényes akadálya annak, hogy megnősüljön. Ezen az igazoláson kell, hogy legyen apostille (http://hu.wikipedia.org/wiki/Apostille). Mindent le kell fordíttatni: http://www.offi.hu A szertartásra kell tolmács, aki nem kell, hogy hivatalos tolmács legyen, de nem lehet családtag. Írok majd róla a blogban, ha többet megtudok.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .