Miért éppen Finnország?

Én egy mediterrán típusú csaj vagyok, nagy barna szemekkel és heves temperamentummal. Sem a hideget, sem a sötétséget nem tűröm valami jól. Mindig is mediterrán vidékre vágytam, délre, ahol nem esik a hó és nem kell két zokni a csizmába. Vicces, hogy életem szerelme mégis egy finn fiú lett, akivel már egy ideje a Finnországba költözést tervezzük. Fogalmam sincs, hogyan vett rá erre.

Ha jól emlékszem, még egy hónapja sem voltunk együtt, amikor először megkérdezte, hogy el tudnám-e képzelni az életemet Finnországban. Tekintettel a “kórtörténetemre” pusztán a felvetéstől is olyan sokkot kaptam, hogy nem is emlékszem, mit válaszoltam, de azt tudom, hogy vagy két napig alig aludtam. Végül arra jutottunk, hogy a nyáron – amikor a legmelegebb van – teszünk egy kirándulást arrafelé. Utána legalább tudni fogom, mégis miről gondolkozunk.

Mivel magyar szakot végeztem annak idején és szerettem is a nyelvtörténetet, szerintem eredetileg is az átlagnál többet tudtam a finnekről, a kultúráról, a nyelvről és  jó véleménnyel voltam róluk. Egyszerűen csak mindig úgy gondoltam arra a vidékre, mint a világnak egy olyan szegletére, ami nekem sajnos túl hideg. Úgyhogy, ha rajtam múlik, úgy halok meg, hogy a lábamat be nem teszem oda. Nem bánom, hogy nem így történt.

Augusztusban két hetet voltunk kint és sokkal jobban lenyűgözött az egész, mint amire számítottam. Persze ez csak a beetetés, hiszen odakint október-novembertől április végéig sötét van és hideg és ha peched van, a nyár sem kecsegtet sok jóval. Mégis úgy jöttem haza, hogy eldöntöttem: belevágok. Ez a finn vonal egy annyira váratlan és szokatlan  fordulata az életemnek, hogy azt gondoltam, talán nem véletlen, hogy ez az egész így alakult. Egyszerűen csak hagyom, hogy kikerekedjen ez a történet. Kíváncsian várom, mit tartogat a jövőnk.

A jövőnk, ami most már napról napra kézzel fogható közelségbe kerül. Szilveszterkor azzal kívántunk egymásnak boldog új évet, hogy várhatóan igen mozgalmas esztendő elé nézünk. Talán akkor tudatosult bennem, hogy célegyenesbe fordultunk. Ezért is döntöttem úgy, hogy elkezdem ezt a blogot. Szeretném valahogy ezt az egész finnügyet magamban összegezni. Talán kapok majd másoktól is egy kis segítséget. A barátom – azt hiszem, az egyszerűség kedvéért Jolunak fogom itt hívni – sokkal nyugodtabb és egyszerűbb gondolkodású ember, mint én. Vannak, dolgok, amiket vele nem tudok megbeszélni, mert egyszerűen nem is érti, hogy mi paráznivaló van ezen. Ő már huszonévesen elköltözött egy másik országba, tök egyedül megállt a lábán, majd onnan úgy keveredett Pestre, hogy itt az ég világon senkit és semmit nem ismert. Ehhez képest nekem itt van Ő és mi tulajdonképpen csak hazamegyünk. Mit kell ezen annyit agyalni? Lehet, hogy igaza is van.

Ígérem, igyekszem majd keveset agyalni és inkább informatív lenni. Tartsatok velem!

Share: