Skip to content

9 dolog, amit másként látok, mióta Finnországban élek

Minél tovább voltál egyedül és minél idősebb vagy, annál nehezebb alkalmazkodni valakihez egy új kapcsolatban. Ha ráadásul még más országban is születtetek, akkor a kezdeti nehézségek hatványozódhatnak. Jolunak volt néhány olyan dolga, amit eleinte furcsának találtam és/vagy nem értettem és/vagy egyszerűen azt hittem, hogy Jolu a hülye. Később persze rájöttem, hogy a legtöbb dolgot csak azért csinálta, mert pasi és ehhez a nemzetiségének semmi köze. De mióta Finnországban élünk, azért volt néhány megvilágosodásom, úgyhogy szegény Jolut megkövettem már párszor magamban.

1. A kávé, vagyis amit a finnek annak hívnak

Erről már írtam részletesen, nem ismétlem magam újra. A lényeg, hogy a kávéfőzőjét első ránézésre teafőzőnek gondoltam és elborzadtam azon, hogy a kávét literszámra főzi és bögreszámra issza. Ezzel kapcsolatban aztán gyorsan megváltozott az ízlésem, már Magyarországon is éltem-haltam a finn kávéért. Azóta egyáltalán nem iszom eszpresszó kávét.

2. A szauna jó, a szauna kell

Ezt a témát már szintén karcolgattam korábban. Én határozottan idegenkedtem a szaunától, két éve Finnországban próbáltam először. Jolu persze mindig is odavolt érte. Edzőtermet is az alapján választott Budapesten, hogy milyen a szaunájuk. Amikor honvágya volt, sokszor emlegette a mökkit Vimpeliben és persze a szaunát a tó partján. Tiszteletben tartottam a rajongását, de nem tudtam átérezni egészen addig, amíg el nem kezdtem én is szaunázni. Ma már nem is értem, hogyan gondolhattam, hogy megúszhatom Finnországot szaunázás nélkül?! Egyáltalán miért tettem volna?! Ez az egyik legjobb dolog Finnországban. Legalább akkora rajongója vagyok, mint Jolu. Szombat délután van időpontunk a ház közös szaunájában, olyankor az egész napunk eköré szerveződik. Már pénteken este boldog mosollyal hajtjuk álomra a fejünket: holnap szauna! Nem tudok elképzelni olyan programot, aminek a kedvéért hajlandó lennék ugrani a szombati szaunát. Előfordul, hogy Jolu elfelejti és vendégeket hívna. Olyankor mindig emlékeztetem, hogy nekünk 3 és 4 óra között a szaunában van jelenésünk.

szauna

3. Az edzés mindenek felett

Persze elsőre azt gondolnád, milyen jó dolog, hogy a pasid edzőterembe jár. Nekem sem volt ellene kifogásom… de Jolu hajlamos átesni a ló túloldalára, ha a súlyok emelgetéséről van szó. Amikor a hétvégi programjainkat is az edzőteremhez igazította, jó néhányszor elszállt az agyam és a pokolba kívántam az egészet. Rengetegszer mondtam neki félig viccesen, félig komolyan, hogy én (többek között) az eszéért szerettem bele és nem egy body builderrel terveztem megosztani az életemet. Ma már értem, hogy az edzés egyrészt napirendszervező momentum volt azokban az időkben, amikor nem dolgozott. Másrészt edzés = szauna, lásd feljebb. Harmadrészt pedig, ha Finnországban jársz, lehetetlen nem észrevenni, hogy a finnek mennyire sportosak. Nemcsak a fiatalok, a középkorúak és az egészen idősek is. Az ország tele van kerékpárutakkal. Mármint, rendes, normális, járható kerékpárutakkal. Nem olyan röhejes kezdeményekkel, amiket otthon lehet néhol látni. Itt sokan még hóban, fagyban is bicikliznek.

A helyi könyvtárban sporteszközöket is lehet kölcsönözni

A helyi könyvtárban sporteszközöket is lehet kölcsönözni

Ha Helsinkiben bármelyik öböl partján vagy parkban sétálsz, mindig látsz embereket futni. Hóban síelnek, fagyban korcsolyáznak, jeges vízben úsznak, télen-nyáron gyalogolnak, edzőterembe járnak. A mozgás része a mindennapoknak. Mikor először találkoztunk Jolu egyik barátnőjével, akik itt laknak a szomszédban, a lány a legtermészetesebb módon kérdezte meg: “Te mit sportolsz?” Mintha arról lett volna szó, hogy tejjel vagy cukorral iszom-e a kávét? Mert, hogy kávézom, az alap. Februárban kezdtem el Nordic Walkingozni, azóta már velem is többször előfordult, hogy nem voltam kíváncsi Jolu véleményére vagy arra, hogy éppen milyen programot tervezett volna velem: kérdés nélkül elhúztam sétálni. Már most érzem, mennyire jót tesz a mozgás a fájós lábaimnak és hiányzik, ha pár nap kimarad. Egyszerűen menni kell és kész!

4. Tetkó és piercing

Nekem, azt hiszem, sosem volt tetovált pasim és ez az egész tetoválás, meg piercing őrület messzire elkerült. Amikor megláttam Jolu tetkóit, egy pillanatra elbizonytalanodtam, vajon tényleg jó ötlet-e kezdeni vele. A tetoválást sokan az önkifejezés egyik eszközének tartják. Én, ha meglátok egy tetkót, az első gondolatom mindig az, hogy vajon hogy fog kinézni, amikor az illető ráncos lesz és öreg. A második meg az, hogy vajon mennyire fájhatott, amíg készült. A piercinget meg simán gusztustalannak tartom. Teljesen el voltam képedve, amikor felfedeztem a kis lukakat Jolu állában, meg a nyelvén. 😀 Nem is tudtam az egészet hova tenni. Ezzel kapcsolatban nem változott a véleményem, nem hiszem, hogy valaha is lesz tetoválásom és tuti, hogy soha nem lesz piercingem. Pedig mióta Finnországban élünk, látom, hogy ez itt mennyire mindennapos. Ha tetováló művész lennék, valószínűleg Finnországot választanám lakhelyül és szerintem életem végéig nem lennének anyagi gondjaim. Szerintem ez az ország akármennyi tetoválóművészt el tud tartani.

tetoválás

Photo Credit – Arthur

A középkorúakról és idősebbekről nincsenek adataim, de a 30-as, 40-es korosztálytól lefelé szinte minden finnek van minimum egy tetkója. De nem ám szégyenlősen, a ruha takarásában! Hanem nagy tetkók: karon, lábon, nyakon, vállon, kézen… Jól látható helyen. Piercingje is sok embernek van. Ja, és lányoknak is! Ők semmivel nincsenek elmaradva a fiúk mögött, gátlástalanul varratják, lyuggatják magukat ők is. Szerintem itt a munkahelyen sem ér hátrányos megkülönböztetés emiatt, mert láttam már tetkós nővért a kórházban, felszolgálót étteremben és a tévében szereplő műsorvezetőkön vagy szereplőkön is mindig van legalább egy tetoválás. Oké, a híradóban még nem láttam senkin, de szerintem nekik is van valahol a ruha alatt. 😉 Szóval, amennyire megijesztettek kezdetben Jolu tetkói, ma már annyira hétköznapinak látom őket. Finn viszonylatban ő a visszafogottabbak közé tartozik.

5. Amikor úszik a fürdőszoba

Biztosan Jolunak sem könnyű velem, meg a középsúlyos rendmániámmal, de a zuhanyzási szokásain állandóan felhúztam magam. Jolu nagy darab férfi, amikor zuhanyzik, erősen és sokáig engedi magára a vizet, amitől már eleve úszik az egész fürdőszoba, hiába van zuhanyzófüggöny vagy fülke. Ne kérdezd, hogy csinálja, nem tudom! 🙂 Aztán, amikor végzett, vizesen, mezítláb kicsattog a kőre, felhordva a vizet az esetlegesen szárazon maradt területekre is. Miután megtörölközött, mezítláb csattog végig a lakáson: ide már nem a vizet hordja, hanem a port gyűjti össze a frissen mosott talpával. Próbáltam finoman rávezetni a papucs, a kilépő szőnyeg és a felmosórongy használatára, de ezen a téren tökéletes kudarcot vallottam. Annyit sikerült elérnem nála, hogy zuhanyzás után zoknit húz, így a koszt nem hordja be a talpán az ágyba. Elmondtam neki szépen, sokszor. De semmi nem használt, minden zuhanyzás után locsogott a fürdőszoba. Nem értettem, miért nem érti? Hogyhogy nem zavarja? Aztán rájöttem…

Padlófűtéses fürdőszoba

Egyrészt, a finnek nem hordanak papucsot. A cipőt azonnal leveszik, ahogy belépnek az ajtón, de utána zokniban nyomulnak. Vagy éppen mezítláb, ha jó idő van. Mármint, az ő mércéjük szerint jó. Nekem rettentő fázós a lábam, úgyhogy ha vendégségbe megyünk, dupla zoknival készülök, mert tudom, hogy úgysem kapok papucsot. Másrészt meg, írtam már erről is a blogban, itt a fürdőszobában sok helyen nincsen se kád, se zuhanyzótálca. Hogy a szauna zuhanyzóját ne is említsem. Zuhanyzol, aztán vizes talppal kilépsz a zuhany alól és megszárítkozol. Vagy padlófűtés van vagy olyan burkolat, ami gyorsan felszárad. Szóval, a vizes lábbal trappolás nem az igénytelenség jele. Egyszerűen Jolu ezt szokta meg. Mióta itt élünk, már egyáltalán nem parázom a fürdőszoba miatt, mert tudom, hogy akármennyi vizet is fröcsköltünk szanaszét, tíz perc múlva száraz lesz minden.

6. Meztelenség

Talán a szaunakultúra, meg a természet közelsége miatt a finnek máshogy viszonyulnak a meztelenséghez, mint pl. mi magyarok. Nekik ez sokkal természetesebb, mint nekünk. Persze nem szeretnék általánosítani, ez alól biztosan mindkét országban pro és kontra vannak kivételek, de a jelenség tetten érhető. A megismerkedésünk kezdetétől fogva sok időt töltöttem Jolu albérletében – minden hétvégén együtt voltunk és hét közben is többször aludtunk együtt – így egészen korán feltűnt, hogy Jolu mennyire szeret meztelenül lenni a lakásban. Nem vagyok prűd, de nekem ez az elején nagyon furcsa volt, nálunk a családban soha senki nem mászkált meztelenül. Arról nem is beszélve, hogy én olyan fázós vagyok, hogy még sosem volt olyan meleg, hogy meztelenül akartam volna lenni. Képzelheted, milyen mókásan mutattunk, mikor filmet néztünk: én felöltözve, betakarózva, Jolu meg mellettem pucéran. 😀 Mostanra megszoktam ezt is, már csak akkor mosolygok, amikor egy szál zokniban áll a konyhában és főz. Érdekes, Jolu unokahúga még csak 3 éves, de már most tiszta Jolu. Ha tele van a hasa és alhat eleget, akkor mosolyog és boldog. Mindegy, hogy tél van vagy nyár, az a minimum, hogy leveszi a zokniját a lakásban. De ha éppen olyanja van, akkor ledobálja a ruháit és meztelenül ugrál az ágyon. Megfigyeltem, hogy ő is szeret meztelenül lenni.

Photo Credit: Flóra Soós

Photo Credit: Flóra Soós

Ha Joluval szaunázunk, az alap, hogy nincs rajtunk fürdőruha, de még arra nem tudtam rávenni magam, hogy másokkal is meztelenül szaunázzak. Ha Atsóhoz megyünk, akkor persze mindenki fürdőruhában van. Volt már olyan, hogy vendégségben ajánlotta a házigazda a szaunát – ilyenkor a férfiak és a nők külön mennek, így mindenki tud meztelenül -, de én nem éltem a lehetőséggel. Valahogy nem éreztem volna jól magam. Jolu szomszédban lakó barátnőjével beszélgettünk erről a témáról nemrég. Említettem neki azt is, hogy van a házban közös szauna nőknek, meg külön férfiaknak egyszer egy héten, de még sosem mentem le. Egyszerűen nem látom magam, ahogy pucéran ülök a szaunában más nőkkel. Azt mondta, hogy hiába finn, de szerinte ide ő sem vágyna. Ettől kicsit megnyugodtam.

7. Csak csomagolt húst ne!

Szerencsém van, mert Jolu tud és szeret is főzni, úgyhogy nekem ezzel nem sok gondom van. A konyhában szinte mindig nagy közöttünk az egyetértés, hasonló az ízlésünk. De a konyháig vezető út annál rögösebb volt. Mindenki tudja, aki magyar, hogy darált húst, egyáltalán, semmilyen húst vagy felvágottat nem veszünk előre csomagoltan. Otthon Jolu viszont kifejezetten ezeket kereste. Mikor megláttam, mit csinál, fogtam a fejem. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy nem veszünk előre csomagolt húst, mert kétes a minősége, de egyszerűen lepergett róla a dolog. Ebből volt néhány vitánk a Sparban a fagyasztó körül, végül feladtam és csak csendben imádkoztam, hogy ne legyen semmi bajunk. Meg voltam róla győződve, hogy azért veszi ezeket, mert nem tud magyarul és ezt nem kell az eladótól kérni. Aztán mikor kiköltöztünk…

Photo Credit: Laura Billings

Photo Credit: Laura Billings

Finnországban a legtöbb boltban nincsen olyan húsos pult, mint otthon. Itt a húsok előre csomagoltak és a felvágottak, kolbászok, sajtok is. A nagy üzletekben szoktam látni húsos pultot, bár ott is inkább friss halat árulnak. Az otthonival ellentétben ezeknek a húsoknak a minősége kifogástalan. A felvágottak 15-20 dkg-os kiszerelésben vannak leggyakrabban. A darált húson kívül a húsok filék vagy kis darabok, van, amelyik már be is van pácolva. Ezeket nagyon szeretjük, mert kb. annyi idő kisütni, amíg megfő hozzá a rizs vagy a tészta és már lehet is tálalni. Finnországban sok a félkész vagy mikrós kaja, nem is drágák és a legtöbb jó minőségű. Egy átlagos vacsora fél óra alatt elkészül, mégis finom és meleg étel. Könnyűvé teszi a hétköznapokat. Arról nem beszélve, hogy az élelmiszer jó minőségű, nem eszünk annyi szemetet, mint otthon. Most már csak azon szoktunk vitázni néha, hogy miért kell mindig marhából lennie a darált húsnak, a disznóhús vagy a disznóhússal kevert miért nem jó?! De ez már egy másik történet.

8. Tapintatosság mesterfokon

Amíg Jolu volt az egyetlen finn ismerősöm, nem volt kihez hasonlítanom, de ma már tudom, hogy a számomra sokszor már idegesítő udvariaskodás és tapintat rajta kívül még nagyon sok finnre jellemző. Amit sokan hidegségnek vagy távolságtartásnak gondolnak, szerintem csak a másik tisztelete és én ezt a finnekben nagyon szeretem. Nem pofáznak bele az életedbe, nem adnak kéretlenül tanácsot, nem okoskodnak, nem ítélkeznek, nem vájkálnak a magánéletedben. Szerintem ez csodálatos dolog. Még akkor is, ha én ehhez néha nehezen tartom magam. Például az egyik legrégebbi közös finn barátunk éppen válik a feleségétől. Nagyon szeretjük mindkettőjüket, úgyhogy szomorúan vettük tudomásul a történteket. Legutóbb, mikor a srác nálunk járt, nem bírtam ki és rákérdeztem ezzel kapcsolatban egy-két dologra. Magyar viszonylatban nem voltam túl sok, finn szemmel nézve talán igen. De mivel jóban vagyunk, nem hogy nem vette zokon, szerintem még jól is esett neki beszélni. Később kérdeztem Jolut, ő tudta-e, amit nekem a srác elmondott, mire ő közölte, hogy nem “Nekem soha nem mond el olyan dolgokat, amit neked.” Mire én kis gondolkozás után ezt válaszoltam: “Mert te sohasem kérdezed.” Ebben aztán igazat adott. Itt ez egyszerűen nem divat. Ha engem kérdezel, szerintem ezen a téren lenne még mit javítaniuk. A tapintatosságuk nekem néha már sok és előfordul, hogy elsőre nem is értem, mit akarnak mondani. Anyósommal is előfordul néha, de a legtöbbször eddig hivatalos helyeken találkoztam ezzel. Hogy értsd, mondok példát.

Photo Credit: Alan Bates

Photo Credit: Alan Bates

Amikor orvosnál voltam pár hete, mert felfáztam, a doktornő alaposan kifaggatott, hogy mi a panaszom, megvizsgált. Írt receptet, majd amikor már búcsúzóban voltunk, a következő, kissé félénk kérdést eresztette el: “Ha arra kérném, hogy menjen át ide a laborba, gondolja, hogy tudna esetleg vizeletmintát adni?” Én csak néztem rá egy pillanatig, az agyam hangosan kattogott: “Mi van???” Aztán, mikor leesett, hangosan felnevettem és közöltem vele, hogy szerintem menni fog, mert reggel óta nem voltam pisilni: direkt nekik tartogattam. Otthon tudod, hogy megy az ilyesmi: az orvos a kezedbe nyomja a beutalót vagy a műanyag poharat és közli, hogy arra van a wc és addig vissza ne gyere, amíg legalább fél pohárnyit ki nem préseltél magadból!

Vagy a másik eset, mikor a munkaügyi központtal beszéltem telefonon. Azt mondja a nő: ” Esetleg meg tudná nekem mondani a finn személyi számát? Úgy könnyebben tudnám azonosítani.” Arra, hogy ez a mondat hogyan hangzott volna egy otthoni hivatalban, most nem is akarok gondolni. Örülök, hogy egy időre megszabadultam tőlük. Nem hiszem, hogy valaha képes lennék így beszélni és szerintem nem is állna jól nekem. De azért próbálok kicsit finomítani a néha kissé nyers stílusomon, mert az megkönnyítené itt az életemet.

9. A szennyes

Jolu sokkal jobb ember nálam. Mindenben mellettem áll, mindenben segít, támogat. Oroszlánrésze van abban, hogy elég zökkenőmentesen ment az áttelepülés. Soha nem nevet ki. Én nem voltam ennyire jó fej, míg Magyarországon éltünk. Többször is előfordult, hogy jót derültem: nem kinevettem őt, hanem csak a szituáción vigyorogtam, amibe került. Mint említettem, viszonylag hamar sok időt töltöttünk együtt, így adta magát a helyzet, hogy egy idő után nála mostam pár holmimat. Láttam a dobozt a fürdőszobában, de addig sosem gondolkoztam ezen, amíg szükségem nem lett rá és keresni kezdtem a mosóport, meg az öblítőt. Jolu büszkén letett elém egy doboz Calgont, meg egy flakon Vanish folteltávolítót fehér ruhákhoz. Néztem rá furcsán, hogy ez szuper, hogy ilyen gondosan ápolod a ruháidat is, meg a mosógéppel is törődsz: de hol van a mosópor, meg az öblítő? Hát ez az, felelte ő magabiztosan. Én meg egy percig néztem rá értetlenül, aztán úgy elkezdtem nevetni, hogy még a könnyem is folyt. (Tudom, tudom, szégyellem is érte magam…) Nagy nehezen elmagyaráztam neki, hogy amit mosópornak hisz, az a vízlágyító, az öblítő meg folteltávolító. Iszonyúan meg volt lepődve, azt mondta, mivel mosógép van a doboz elején, szentül meg volt róla győződve, hogy ez csak a mosópor lehet.

Photo Credit: Siesja

Photo Credit: Siesja

Persze tudom, hogy nem könnyű magyar nyelvtudás nélkül otthon eligazodni, de azért mégsem értettem, hogy nem ismeri valaki a Calgont? Ha meg nem ismeri, miért nem vett olyan márkát, amiről biztosat tud? De az elmúlt pár hónapban rájöttem, hogy milyen könnyű a boltban tévedni. Nagy melléfogásom még nem volt szerencsére, de vettem már magos olívabogyót magozott helyett vagy olyan csokit, amiről kiderült, hogy nem is szeretem. Rosszul tippeltem meg az ízét. Ha egy kukkot sem értesz abból, ami a csomagoláson van, néha elfáradsz a találgatásban vagy egyszerűen azt mondod: nem érdekel. Megfájdul már a fejed az örökös totózástól, hogy ez most vajon mi lehet. Legutóbb a tejekkel jártam így: egy idő után totál elvesztettem a fonalat és mivel nem akartam valami hülyeséget venni, maradtam a bevált márkánál. Arról legalább biztosan tudom.

Mióta együtt élünk, néha előfordul, hogy Jolu odatéved a mosógép közelébe, amikor éppen pakolom a ruhákat és időnként megpróbál nekem tanácsot adni, hogy melyik ruhát melyikkel kellene vagy nem kellene együtt mosnom. Ilyenkor mindig azzal szoktam leszerelni, hogy ha rajta múlna, még mindig vízlágyítóval mosna és folteltávolítóval öblítene, úgyhogy inkább csak tartsa meg magának a mosással kapcsolatos jó tanácsait.

Oszd meg, ha tetszik:

2 thoughts on “9 dolog, amit másként látok, mióta Finnországban élek”

  1. Szeretem ezeket a felfedezős bejegyzéseidet, emlékeztetnek a “régi szép” időkre, akárhol is futottam bele a megszokottól eltérő dolgokba az elmúlt évek során. Az említett 9 dolog közül sok az átfedés a hollandokkal egyébként, ebből a kávéról, a tapintatosságról (vagy inkább ne mutassuk kifelé a problémáinkat témakörről) és a mosásról nekem is maradtak emlékezetes történeteim. 🙂

    1. 🙂 Igyekszem ezt az időszakot kiélvezni és leírni minél több mindent, mert nemsokára már nekem is csak “régi szép idő” lesz.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .