Skip to content

Egy doboz internet

Többek között azt szeretem ebben az országban – ami igazán nagy felüdülés az otthoni állandó körülményeskedés után -, hogy olyan könnyű elintézni dolgokat. Érdekes látni, hogy közel 10 év távollét után Jolu majdnem olyan keveset tud a finn mindennapokról, mint én. Jó, ez erős túlzás, de mindjárt elmagyarázom.

Szóval, a húszas évei elején elhúzott külföldre, az ország meg nyilván ez alatt az idő alatt rengeteget változott. Arról nem is beszélve, hogy húsz évesen más volt az érdeklődési köre, mint ma. (Azoknak a kocsmáknak a nagy része mára bezárt…) Szóval, nagy könnyebbség neki, hogy beszél finnül és van némi helyismerete. De ha arról van szó, hogy hogyan legyen internetünk, akkor kb. annyira van képben, mint én.

Mivel jelenlegi lakásunk csak átmeneti, és mivel Jolu anyukája sem használja minden nap, ezért nem volt bekötve az internet, mi pedig nem akartuk beköttetni erre a kis időre. A magyarországi tapasztalatokból indultunk ki, ezért szentül meg voltunk róla győződve, hogy a mobilnet túl drága, de lassú, modemes netet meg nem vihetünk magunkkal vagy túl bonyolult lenne. Van alattunk egy étterem, annak egy sörözés alkalmával megszereztük a wifi jelszavát és onnantól kezdve azt használtuk. Ugyan néha szaggatott, kicsit lassú is volt és a hálószobába már nem jutott belőle, de úgy voltunk vele, hogy jobb, mint a semmi. Nem panaszkodtunk.

Aztán tegnap délután, mintha elvágták volna, elszállt a netünk. De annyira, hogy még a hálózat is eltűnt: kikapcsolták a rutert. Igyekeztem uralkodni magamon, de Jolu egyből vágta, hogy ha nem csihol valahonnan gyorsan netet, akkor abból botrány lesz. 🙂 Nem szépítem, na: netfüggő vagyok. Ha nincs net, akkor rosszul érzem magam. Itt meg különösen. Interneten keresztül tartom a kapcsolatot mindenkivel: Anyuval, a Húgommal, a barátokkal. A blog miatt is kell az internet, rengeteget olvasok és ha valamit nem tudok, akkor egyből beírom a Google-ba. Neten keresztül nézek filmeket, ott van az összes játékom…

i love computer

Kiderült, hogy az éttermet átalakítják, hó végéig biztosan nem nyitnak ki – és gondolom a rutert sem kapcsolják vissza -, úgyhogy megbeszéltük, hogy ma elmegyünk a boltba és veszünk internetet. Mivel nemsokára elköltözünk, gondoltuk, a mobilinternet jelenthet a bajunkra gyógyírt. Azt oda visszük, ahová akarjuk. Jolu választott egy szolgáltatót, az még rémlett neki, hogy melyik a legolcsóbb. Hogy pontosan mi zajlott az üzletben azt nem tudom, mert a társalgás finnül zajlott. Két dolog volt számomra világos: 1. mobilnetet nem kaphatunk, mert még nem vagyunk itt elég régóta (ezt Jolu gyorsan odasúgta) 2. Jolunak fogalma sincs, mi történik (ezt úgysem vallotta volna be). Úgyhogy csak ültem ott és drukkoltam magunknak, hogy mégse maradjunk már net nélkül. Kis idő múlva Jolu aláírt egy papírt és egy doboz internettel a hónunk alatt távoztunk a boltból.

Otthon aztán Jolu elolvasta a papírt, amit korábban aláírt, és elmagyarázta, mi történt. Szóval, mobil internetet nem adtak, de kaptunk sima modemes netet. A modem WiFi-s, meg van benne hely a netkábelnek is – ilyenünk volt legutoljára otthon is. Annyi különbséggel, hogy ott be kellett menni a szolgáltatóhoz, kicsengetni a pénzt, aztán várni, amíg a szaki megjelenik és “beköti” a netet. Ha mázlink volt, ez még aznap lezajlott, ha nem, akkor csak másnap. Itt mi összecsavartuk a kábelt, meg a csatlakozót és bedugtuk abba a lukba, ahonnan a tv zsinór is jön. Vártunk vagy 2 percet, aztán a nagy virtuális létben észlelték, hogy új modem van a buliban és már csak be kellett pötyögni a jelszót a modem aljáról és készen is voltunk.

modem

Büszkeségünk 🙂

Na de nem is ez a legjobb része. Jolu mondta a csávónak, mikor az előállt ezzel a modemmel, hogy költözés előtt állunk, hova tesszük akkor ezt az internetet? Azt mondta: semmi gond. Oda visszük a modemet, ahova akarjuk. Csak adjuk meg az új címet és akkor majd oda küldik a számlát. Vagy kiküldik emailben. Úgyhogy, végső soron mégis csak kaptunk “mobil” internetet. Kérdeztem Jolut, mennyit fizetett. Azt mondta, egy fillért sem. A modem ingyen van, hó végén küldik a számlát. Most kifogtunk valami akciót, úgyhogy a 100 mega gyors internet 20 euróba fog kerülni havonta. Ha ezt tudjuk, hogy ennyire egyszerű, nem szarakodtunk volna, már régen lehetett volna rendes netünk és megkíméltünk volna engem egy infarktustól.

Mi ebből a tanulság? El kell felejteni a régi beidegződéseket és ha valamit szeretnénk, akkor annak utána kell nézni. Az ember sosem lehet elég nyitott, ha új országba költözik.

Oszd meg, ha tetszik:

2 thoughts on “Egy doboz internet”

  1. Pingback: Lakótelepiek lettünk - SuomiBlog

  2. Pingback: Lakásbérlés Finnországban

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .